Fotó: nyílt forrásból
Ha olyan mondatokat hallunk felnőtt gyermekünktől, amelyek reménytelenségre vagy az élet értelmének elvesztésére utalnak, fontos, hogy ne hagyjuk ezt szó nélkül.
A szülők gyakran álmodoznak arról, hogy ahogy a gyermekeik érnek, úgy lesznek nyitottabbak és képesek megosztani a problémáikat. A valóság azonban néha egészen más, a felnőtt gyerekek távolságtartóak, rövidek és kerülik az őszinte beszélgetéseket.
Ilyenkor fontos felismerni, hogy az egyszerű mondatok mögött valódi fájdalom lehet, amit nem tudnak kezelni. A Psychology Todayből kiderült, hogy sok felnőtt gyerek nem mondja ki nyíltan, hogy „rosszul érzem magam”. Ehelyett érzelmi „morzsákat” hagynak maguk után, amelyeket egy figyelmes apa vagy anya észrevehet és észre is kell vennie.
7 mondat, ami mély érzéseket rejthet
- „Egyszerűen állandóan fáradt vagyok (a).” Nem mindig az alvásról van szó. Gyakran érzelmi kiégés, depresszió vagy szorongás áll e mondat mögött. Az ember akkor is érezheti magát kimerültnek, ha fizikailag kipihent.
- „Nem akarok erről beszélni”. Ez úgy hangzik, mint a párbeszéd elutasítása, de valójában lehet, hogy félelem a félreértéstől vagy attól, hogy nem hajlandó megnyitni önmagának sebezhető részeit.
- „Csak próbálok eljutni a nap végéig”. Ez a szorongás vagy a tehetetlenség érzésének jele. Ez a mondat azt jelzi, hogy a gyermek inkább „túlélési” üzemmódban van, mintsem hogy élne.
- „Úgy érzem, mintha kiestem volna az életből”. A másokkal való összehasonlítás gyakran szégyent és bizonytalanságot szül. A fiatalok nyomást érezhetnek a karrier, a kapcsolatok vagy az anyagi helyzet miatt.
- „Úgysem értenéd meg.” Ez úgy hangzik, mint egy visszaszorítás, de valójában gyakran a megértésért való kiáltás. Olyan, mintha a gyermek a lehetséges ítélkezéstől vagy fájdalomtól védené magát.
- „Mi értelme van?” A reménytelenség riasztó jele. Az ilyen szavak az életmotiváció elvesztésére, sőt depresszióra is utalhatnak. Fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül az ilyen kijelentéseket.
- „Jól vagyok.” Ez a leggyakoribb „védőpajzs”. Amikor a válasz túl gyorsan vagy távolságtartóan hangzik, legtöbbször valódi vonakodást takar a megosztástól.
Mit tehetnek a szülők
- Hallgass a sorok között. Figyeljen az intonációra, az ismétlésre és a szövegkörnyezetre.
- Inkább támogassa, mint nyomást gyakoroljon. Tanácsadás helyett próbáld meg azt mondani: „Látom, hogy ez nehéz neked. Én itt vagyok neked.”
- Ne vedd személyeskedésnek. A leválás gyakran nem rólad szól, hanem a gyermek belső fájdalmáról.
- Az olyan mondatok, mint „Szeretlek” vagy „Számíthatsz rám”, idővel biztonságérzetet teremtenek.
- Vezessen példát. Az Ön saját őszintesége és a nehézségek megosztására való hajlandósága megtaníthatja gyermekét arra, hogy ugyanígy tegyen.
Ha olyan mondatokat hall felnőtt gyermekétől, amelyek reménytelenségre vagy az élet értelmének elvesztésére utalnak, fontos, hogy ne hagyja figyelmen kívül. Bizonyos esetekben szükség lehet pszichológus vagy pszichoterapeuta tanácsadására.
Ne felejtsük el, hogy a felnőtt gyermekek nem mindig tudják, hogyan kérjenek segítséget. De ha figyelmesen meghallgatod őket, és ott vagy mellettük, te lehetsz az a támogatás, amire szükségük van.
